Nenszy gondolatok

Az a gondolat amit nem közlünk elvész,és talán pont itt ébredünk rá hogy mi emberek amennyire különbözünk,annyira hasonlítunk is egymásra.Csak nem mondjuk ki amit érzünk,pedig mindenki egyet gondol és érez.

                                            Én magam...mint más

Mutogass,majd nevess,súgd a másik fülébe mit gondolsz,de ne feledd,amikor Te leszel ÉN,ugyanezt teszem veled én vagy mindenki más.

                                                                                            Nenszy.,.,


                              Nem vagy egyedül

Tedd a szívedre a kezed.....halk dobbanás egy majd kettő és megannyi ismétlés.majd nézz az égre,és te aki azt hiszed egyedül vagy,nézd a csillagokat. Látsz egyet,.. majd még egyet,végtelenségig érő távolságban.Azt látod egyedül van,de mikor a szemed érzékeli a mellette lévőt,meglátod hozzá tartozik. S a szív mely magányosan dobban újra és újra....együtt dobban életed végéig,veled.S ha a végtelen égbolton tűnődsz gondolj arra a csillag is lenéz rád és ugyanazt látja mit te láttál fél perccel ezelőtt.....talán méterek választanak el a te boldogságodtól..........

                                                                                            Nenszy,.,.


                                        Minden valamiért..


Hogy miért történt mindaz ami tönkretette az Életed,ne kérdezd...

Hogy miért nem halsz meg a fájdalomtól ami annyira kínoz,ne kérdezd....

És hogy miért nem történik semmi csoda mikor annyira szükséged van rá....??? NE KÉRDEZD!!

A sors mindenkinek azt adja amit érdemel,és talán a sors próbatétel elé állít,mert nem tudja megbízhat-e benned hogy a boldogsább legfelsőbb fokát bízza rád?! Vagy a földön vagy máshol..

                                                                                              Nenszy,.,.



                                                    Hiány 


Búcsúzz,és menj el,hagy itt könnyes szemekkel.....    Megfordulok inkább ne is lássalak,és elindulok.....utána??? az üres, előre tekintő szemek,,,mit tettem? Az utolsó pillanatok önzővé tettek. MAjd ami azóta kínoz...Tesókám. A pillanat ami az enyém lehetett volna még eldobtam,mert erősnek akartam tűnni,de nem megy. azóta is csak erre a pillanatra gondolok,azóta is csak hull a könnyem mert tudtam már akkor,amikor itt voltál hogy hiányozni fogsz,pedig még ott voltál. és nem tudni mikor látjuk újra egymást.............

                                                                                             Nenszy,.,.


                                   Anyukám!


Büszke légy...én az vagyok. Légy büszke magadra.Szeresd aki vagy és hogy ahogy vagy. Te aki végigjártad a női sorsot,a megaláztatást,az elnyomást,boldog légy. Te aki kihordott engem és még két testvérem,nő légy!   Te csak az legyél. Csak ennyi. Egy büszke nő aki boldog,mert én az vagyok mert azzá tettél.....

                                                                                         Nenszy,.,.



                                             Bizalom és szeretet???


Bízz bennem mert én nem szerethetek mást,

Mondod te én pedig talán elhiszem.

DE még ha azt is mondom elhiszem a hazugság szavát,

NEm hiszem mert mind mégis minek??


Szeress,mert azt szeretném hogy szeress,

Mondom én és talán te megteszed.

De még ha meg is tennéd valyon el is hinnéd,

Hogy szereteted a végtelenségig elvinnéd??


Hol itt a bizalom,hisz hinni nem tudok neked....

És hol itt a szeretet ha nem adod meg nekem??....

Hol itt a boldogság ha nevetni sem tudunk???

hol az életünk ha csak egymásba fordulunk???


De mégis én elhiszem hogy szebb lesz a holnap,

elhiszem hogy büszkeséged talán egyszer elfogyhat,

és bízok abban hogy talán még az éjszaka előtt,

ráébredsz arra hogy meg kell becsülnöd a nőt.



                                        1 év


Nekem hosszú idő ami neked csupán töredéknyi élet,

Nekem szerelem mi neked csupán megnyugvást ítélhet.

S talán nekem a szerelem mi,neked csak a biztonság,

neked talán nem számít, de nekem ez az ami fáj

                                                                                         Nenszy,.,.,



......Valódi szeretet,hiszékeny világ

Igazi ölelés,hamis érzékelés

Gyönyörű szemek,vakító csillanás

A valóság  okolható az igaz könnyekért......

                                                                                      Nenszy,.,.


Talán csak ábránd voltál egykor,és hittem benned,

Láttam ahogy felém jössz és pihenhetek öledben,

Talán csak vakító fény volt ami téged mássá tett,

Talán csak az volt,és soha nem is téged kellett volna szeretnem.


De mind mást mond,szinte minden pillanat,

Mert újra megszeretlek egyetlen perc alatt,

De ne lenne olyan mélyen beleégő mi ilyenkor kínoz,

Ne lene ez mi minden szerelmes percet elátkoz.

                                                                                         Nenszy,.,.



írjam azt hogy mennyire szeretlek??szavakba öntsem?

de hisz ilyet ne kérj,ne mondj ilyet soha soha többet.

Miért?még mered e kérdést feltenni nekem???

EGyetlen kicsi gyogyóm,szavakba önteni ezt nem lehet.


Leírhatnám hogy mit látok szemeidben...leírjam? írom..

Az égvilágon semmit..Csupán a végtelenséget mi kínoz,

hisz szemeidben oly határtalan határokat látok,

csak futok utána és végét sem találok.


Leírhatnám hogy mit érzek ajkadon..leírjam?olvasd

mert nem érzek semmit,csupán a fagyos jeget mi vízzé olvad

Hisz ajkad oly forró mint a Nap,mely felolvasztja a jéghegyet,

felolvasztja rég nem csókólt ajkam,te olvasztod fel nekem.


Leírhatnám mit érzek ha karjaidban ébredek..leírjam? nem teszem

mert csupán ezt csa azt tudhatja aki ezt átérzi testével.

és azt mondod az az ember én vagyok.majd én hogy tudom Kedvesem.

Tudom,ez az én titkom és nem tudhatod meg te sem és senki sem.

                                                                                      Nenszy,.,.



                                             Butának nézel...


Te csak az ídőt töltöd míg én tudom mit csinálsz...

Elismerem persze...tudom hogy hiányzik a sok barát...

De hidd el nekem is, de egy szót seem ejtek róla...

Nem mondom hogy fáj,és magányos számomra minden egyes óra.

                                                                                     Nenszy,.,.



                                                  Törd szét.....


Szüllettem egyszer,mély alapokat építettek alám

Nem a gazdagság,nem a szépség csak egy kis szeretet,

Nem tudtam hogy építsem annak a várnak falát,

Mit oly sokan egyszer majd körbe kerítenek.


Telt az idő,a falak egyre magasabbak lettek,

Jött sok ellenség kik kudarcba fulladtak

de akadtak olyanok is nekem,

Kik a falamból egy egy követ kettézúztak.


így épült fel az én majdnem tökéletes váram,

mire egy esélyt kaptam csupán

S ha egyszer majd a sötétség rámtámad,

menekülhetek messze hontalan,és ostobán.


De addig amíg a várfalam erős és te nem jössz felém,

Boldogan élem tovább mindennapjaim

És ha majd te egyszer már furakodnál belém

Én akkor már nem leszek majd itt.


De a dolgok máshogy alakultak teljesen,

Mert azt hittem te csak egy követ törsz szét,

De rájöttem te vagy a sötétség,

és a váram törted ,hát törd,törd szét


                                      Féljek tovább???


Féljek tovább? vagy engedjem hadd történjen...

aminek amúgy is meg van a maga rendje.

Féljek? és minden percemet elvesztegessem??

arra szánjam hogy legyen minden rendben??


Bolond leszek ha ÉPPmagamba mosolygok?

Ha éppen eszembe jut valami,ne nevessek?

Bolond leszek ha a boldogságban bolyongok,

s közben nem nézem a lépteim hova is vezetnek???


Történni fog valami? biztos lehetek benne,

valamit hoz majd az élet valami meglepőt.

És ha majd rossz jön és nincs mit tennem,

A boldogság még akkor is elérhető.


Ki lesz? az aki engem jó útra terel,

aki megmutatja melyik a helyes irány?!

Ki lesz az,aki akkor is velem nevet,

amikor a mosolyt leváltja a magány???

                                                                                             Nenszy,.,.


                                        Mosoly


Tudod te milyen az? milyen érzés?

Mikor arcod széles mosolyra fakad?

Tudod te mit látnak mások?

Mikor a mosoly csitítja el a szavad?


Boldognak látni mást nem irígylésre méltó dolog,

ha te ezt hiszed nagyot tévedsz.

HA irígy vagy mert a másik annyira boldog,

te akkor erre nem is állsz készen.


Nevess ha fúj a szél vagy ha felkel a Nap,

Vagy ha zápor eső kap el kint a szabadban.

Mosolyogj ha úgy érzed arra van szükséged,

Ha épp azt érzed minden ellenedfordult éppen.


HA mosolygok,megnyílik előttem a világ,

Mi azelőtt lélegzetre kevés négy fal közé zárt.

Mert ha ez nincs meg akkor kap el az a hiány,

Hogy miért nincs melletted a boldogság


Csak egy apró izomfeszülésbe kerül,

Nem vész el belőled semmi sem,

Csupán egyre jobban csak hevül...és hevül

Hogy neked már megvan az Életben mindened...

                                                                                           Nenszy,.,.


                                       Nélküled......


Oly hosszú volt az idő,néhány óra hogy nem voltál velem,

Pár óra mégis a végtelen világegyetem.

És most?maradt egy hónap hogy szeresselek?,

Utána elmész egy hétre,s talán itthagyod szerelmemet.


Visszajössz? ez biztosra tudom,

De vajon majd akkor is a kezemet fogod?

Egy hónap,hogy megmutassam miért????

Miért jó ha te is élsz valakiért.


Szeretlek,hidd el nekem,de nehéz,

Mert nem lesz más csak kín és szenvedés.

Egy óra is messze időkbe futhat tovább,

De mi lesz ha egy élet lesz belőle mindezek után??


Félek,mert szívembe zártalak egy különleges éjszakán

és ebben az egyben nem ismertem soha határt,

Hidd el nekem te vagy az ki kell nekem,

Hidd el én itt leszek várlak,még akkor is ha rideg lesz tekinteted.


                                                                                                 Nenszy,.,.


                                            A fal valójában...


HA kérdeznéd miért vagyok ilyen,választ ne várj,

Hisz a válaszom téged talán nem talál.

Ha pedig találna,s egyszer odaérne hozzád,

A lelkiismeret a lelkedet tépné ronggyá.


Hogy mit tesz a szó velem mikor megsebez?

Nem a sebem mutatom,nem képzelheted.

Ha a fal épűl ezellen sajnos nem tehetek,

Mert leomlását még én magam sem kérhetem.


Talán mondjam, ne tedd, ne gyötörj tovább?

Nyitva hagynád nekem büszkeséged kapuját?

Nem tennéd mert félsz egyszer igazán megadod,

Megadsz mindent?hogy örökké elmúljon a haragom?


Nem tervezek....soha nem tudom mi lesz holnap,

Pont ezért szeress,és majd a tegnap nem okolhat.

Okolna mindenért amit nem tettem veled,

Okolna minden szavamért mit nem súgtam meg neked.


Ezért élem minden napom úgy mintha utolsó lenne,

Mint ha az utolsó esőcsepp a sivatagban hemperegne.

Ezért kérem nézz rám édesen az utolsó éjszakán,

Ezért alszok el csendesen ha tudom a karod szeretve zár.


HA azt teszem ami neked gyötrelmet okoz,ne bánts,

Ne büntess olyanért amit te magad akartál.

Ne mond hogy feladod s eltűnsz a végtelenbe,

Mint az égnek legutolsó,legtöbbet érő esőcseppje........


                                                                                           Nenszy,.,.



A SZERELMÜNK MINT EGY HOMOKÓRA..... Talán hamarabb lepereg az időnk mint szeretnénk, de az üveg falán a homok pora örökre megtapad......                  /Nenszy/



A szerelemben elmegyek a VÉGTELENIG........   de CSAK addig...........


                                                                                   Nenszy,.,.,


A HIT épít és rombol,a HIT boldoggá majd tönkretesz,de csak addig amíg rá nem ébredsz,nem a Hiteddel van a baj hanem hogy eddig talán nem MAGADBAN hittél.......      /Nenszy/


 Tudod mikor leszel igazán Boldog?? Ha mindig minden helyzetben ,minden időben, egy lépéssel magad előtt jársz,felkészülsz a legrosszabbra,van egy másik irány amerre tudod hogy fordulhatsz,így sosm kerülsz az utad végére...   

                                                                                  Nenszy,.,.


Van egy érzés a hiány. HA érzed hogy valaki vagy valami hiányzik, ne habozz mélyebbre menni,mert lesz idő mikor ez az érzés majd idővel csak nevetés tárgya lesz vagy a felejtésé....


                                                                               Nenszy,.,.


Azt mondod gyönyörű vagyok ha mosolygok....legszebb.... Akkor mond!...miért nem csalsz mostanában mosolyt az arcomra.???...könnyű dolgod lenne......                                                 Nenszy,.,.


Rajongj úgy mint egy madár a tenger felett,és rajongásod ne engedd megállni,mert ha egyszer megállsz elnyel a mélység de ha tovább repülsz talán egy kis partot pillantasz meg...              Nenszy,.,.



                                         Hogyan tovább???


Amikor azt hittem hogy a  boldogság sosem ér véget...

AMikor azt hittem hogy nem lesz már mit kérjek.....

Amikor azt hittem hogy már megvan mindenem

Akkor tudtam meg hogy valójában semmim sincs nekem.


Amikor még boldogan nevettünk minden kétség nélkül,

AMikor még a szerelem mosolya egyre csak mélyült,

S mikor a tekintetetd felhőtlen boldogságot mutatott....

Ott kelett volna azt mondanom innen még visszafordulhatok.....


De mi maradt mára??? csak kérdő tekintet feléd,,

ez maradt....és egy homokszemnyi pici remény...


Talán magam sem értem akarom-e még?!

AKarom-e hogy újra szeress belém....

Talán ennek már így kell lennie, sorra történnie kell a rossznak...

Talán így kell elengednem téged,így kell visszaadjalak a sorsnak.


Fejembe a probléma ha előbukkani készülne már,

GYors eszméléssel tudom hogy újra itt a határ,

Mikor megállnom kell,s gondolnom inkább a jóra,

S nem emésztenem magam, nem gondolni a háborúra.


Sokszor villámcsapásként hasít belém gyönyörű mosolyod,

Ahogy látom ragyogni csodálatos arcodat,

De ugyanígy csap le rám az az érzés hogy már nem mi vagyunk,

Nem azok vagyunk akik egy közös boldog utat akarunk.


Emlékek voltak mindig,emlékek lesznek még,

Valamelyik örömet hoz,valamelyik pedig fájdalommal hasít szét.

Valamikor pedig tudom te is emlék leszel,fájó emlék,

De a sors így írta meg, tudom,csak azért nehéz.


Nem számít már semmi,nem akarok semmit sem már,

Csak úgy úgy legyek boldog mint egy apró pici lány.

Nem akarok jót,nem akarok rosszat,semmit már,

Csak egy esélyt arra hogy megtaláljon a boldogság.


Voltak nehéz idők,és lesznek még ezután,

Nem felejtem soha ezeket,így megyek tovább.

Tudom hogy mi a veszély tudom hogy mi az ajándék,

Tudom hogyan éljek, csak nincs meg a szándék.


Miért szakadjak ki onnan ahol boldog lehetnék?

Miért tegyem tönkre azt ami talán lehet még szép?

MI van ha feladom és ezzel rontok mindent el?

MI van ha itthagylak mert azt mondom mennem kell?


MI lesz? hagysz elmenni?Vagy utánam nyújtod kezed?

Hagysz elmenni,mert nem adod fel a büszkeségedet?

Vagy csak hagyod mert már nem vagy boldog velem?

HAgyod hogy újra tudd élni az egész Életed????????



                                              Vége.


Hiába volt minden amit eddig tettem,

Hiába volt minden szó és minden tekintet.

Hiába volt a remény és a csöppnyi bizalom,

Hiába is hittem szeretsz, mert vége lett egy napon.


Tudtam hogy fájni fog,de nem hittem hogy ennyire,

Azt hittem pár nap és óra és mosolygok majd bárkire.

Azt hittem egy talán két hét és tovaszáll,

De az érzés erősödik, és nagy erővel húz maga után.


MOst nehéz és később sem lehet ez már jobb,

Egyedül leszek, te pedig csak emlékszel majd ki az aki bántott...

Nem én voltam hidd el,csak én voltam az neked,

Ki ott volt  bántó szavaidnál mégha erről nem is ő tehetett..


Sorok gyűlnek,könnyeim pedig lassan kicsordulnak,

Végigsiklik könnyem arcomon, majd a földre hullnak...

Lassan majd könnyeim is felszáradnak, és múltba vész..

Lassan a fájdalom is múlik, de könnyem hosszú út elé néz.


Mit ér már az érintés??? mit ér ezer mosoly?????

ha már tudom hogy gyűlöleted már annyira komoly....

Mit érek én és mit érsz te nélkülem?

Mit értél akkor amikor máshoz tapadtál meztelen????


Mit éreztél akkor? és mit érezhettem én????

Mire gondoltál??? vajon tudtad hogy most milyen útra lépsz???

Gondoltál-e rám közben? , vagy csak a gyönyörre gondoltál?

hitted-e azt vajon hogy ezzel egy folyót kétfelé sodortál?????


Nem tudod te hogy én eközben mit is hittem,

Nem tudod hogy ez mennyire mélyen megérintett...

Nem fogod tudni hogy keservesek lesznek e mindennapjaim,

Nem fogom tudni ha engem hoznak majd éjjel álmaid.


Én ezt nem tudom,csak reménykedni fogok,

Mert ami nekem fáj egyszer talán visszakapod,

Mert tudod én voltam az aki őszintén szeretett,

Én voltam ki odaadtam,magam,odaadtam az egész életem.....




                                                                                        









Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 1
Heti: 4
Havi: 17
Össz.: 3 237

Látogatottság növelés
Oldal: működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Nenszy gondolatok - © 2008 - 2024 - nenszygondolatok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »